Fóti hírnök cikk 2013. január
Tanácskozás
a fóti gerezdes paradicsom jövőjéről
A
HÉLIA (Helyi Élelmiszer Láncok
fejlesztése és InnovációjA) Szakmai Műhely és
Szakkollégium - Fót Város Önkormányzatával és a Fóti
Gazdakörrel együttműködve - szakmai
tájékoztatót és tapasztalatcserét szervezett november
7-én „
A fóti gerezdes paradicsom múltja, jelene és jövője, a tájfajták
jelentősége a helyi élelmiszer ellátásban” címmel.
Meghívott szakértők: Ponicsánné Gyovai
Ágnes a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ (génbank)
munkatársa, valamint Kiss Zoltán a Vidékfejlesztési Minisztérium
Térségi Programok Osztályának vezetője
A
paradicsom komolyabb termesztésbe vonása Magyarországon, itt Fót
környékén kezdődött, az 1870-es években, amiben minden
bizonnyal közrejátszott az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetű
(filoxéra) vész miatt kipusztult szőlőterületek adta lehetőség
is. Fót, Keszi és Mogyoród földművesei látták el a főváros
pesti oldalán található piacok kis- és nagyfelvásárlóit
paradicsommal. A települések kijáratánál álltak a mázsáló
kocsimérlegek, amelyek hajnalban vagy akár már éjszaka mázsálták
a rakományt (Mogyoródon ma is Mázsa térnek hívják azt a helyet,
s jelképesen egy kis piaci mázsa is emléket állít az akkori
időknek).
A
termelés fellendülésével beindult a paradicsom feldolgozása is,
erre a célra épült meg az Óceán Konzervgyár Dunakeszin. A
kiterjedt termesztés kialakított egy helyi fajtát, ezt nevezzük
fóti gerezdes paradicsomnak. Még az 50-es-60-as években is ezt a
fajtát termesztették a környéken, ezt vásárolta föl a
konzervgyár is minden mennyiségben.
Fokozatosan
elterjedtek azonban a nagyüzemi fajták. Igaz, hogy az új fajták
jóval igényesebbek a talajjal, csapadékkal, hőmérséklettel,
növényvédelemmel szemben, de egyidőben, egységes és nagy tömegű
árut voltak képesek adni, - ha a számukra előírt technológiát
a termelők betartották -, igaz a beltartalom azonban gyengébb
lett, de ezt a piac csak sokára vette észre. Azzal avásárlói
igénnyel, hogy minden évszakban lehessen paradicsomot vásárolni,
beindult a nagybani fóliázás, amely megint csak más fajták
elterjedésével járt. Így a fóti gerezdes paradicsom fokozatosan
kiszorult a termesztésből, s mára már csak néhány család
őrizte meg a fajtát, néhány tövet ültetve a kertben. Mint
tájfajtát szerencsére a magyar fajtákat őrző tápiószelei
intézet is évről évre újraveti és őrzi a többi hazai
zöldségfélével együtt.
A
Kárpát-medence rendkívül gazdag mezőgazdasági hagyományokkal,
számtalan honos gyümölcs és zöldségfajtával rendelkezik, illik
ezeket megtartani. Ezek a magyarság örökségének darabjai, valódi
kincsek. Ezt ismerte föl Fót önkormányzata, amikor meghirdette a
fóti gerezdes paradicsom
népszerűsítésére a Paradicsom Fesztivált és a Paradicsomok
Versenyét. Szerencsére a kezdeményezés jó talajra talált a fóti
gazdák, sőt mondhatjuk a fóti lakosság többségében is, akik
ezt a kezdeményezést a szívügyüknek tekintik.
2012-ben
már nem csak a néhány gazda által átmentett fajta magját
vetették el, hanem a génbankból kapott nagyobb magtétel
lehetőséget adott arra, hogy többen is kipróbálhassák a fajtát.
A tapasztalatcserén érdekes észrevételek hangzottak el ezzel
kapcsolatban, miszerint a génbanki fajta tulajdonságai gyengébbnek
mutatkozott, kevesebbet termett. Ennek két oka is lehet az
elhangzottak szerint. Tápiószelén nincs lehetőség nagyobb
mennyiségben termelni egy-egy fajtát, így a minőségi szempontú
válogatásra kicsi a lehetőség, másrészt a fajták folyamatosan
alkalmazkodnak a helyi környezethez, talajhoz, éghajlathoz,
művelésmódhoz, s tápiószelei magok már kissé „elszokhattak”
a fóti körülményektől. Hasonló ez a többi tájfajtánál is,
hiszen a makói hagymafajta az ottani viszonyok közt alakult ki, s
egy másféle talajon és környezetben nem biztos, hogy tudja hozni
az otthonában megszokott, kiváló minőséget.
Felvetődött
a családi magfogás eredményeként megmentett tájfajta nemzeti
fajtajegyzékbe történő felvételének és szélesebb körű helyi
termesztésének lehetősége. Javaslat hangzott el, hogy a
Fóti Közszolgáltató Kft kertészete is termeljen a tavaszi
időszakra palántát nagyobb mennyiségben, eladás, elterjesztés
céljából. A távlatokra tekintve, nagyobb termelési felfutás
esetén pedig gondoskodni kellene valamilyen feldolgozási
lehetőségről. Csírájában ez is létezik, már több család
maga készít ízesített paradicsomsűrítményt (nem a boltban
vásárolnak ketchup-ot).
A
tájfajták fontosságát az állam is felismerte, a közelmúltban
külön jogszabály jelent meg e témában - ismertette Kiss Zoltán
a Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetője,
aki nemzeti sorskérdésnek tekintette a genetikai változatosság
megőrzését. Nem véletlen, hogy a rendkívül gazdag génbankunk
megvételére már adott ajánlatot egy külföldi cég. Mások is
látják tehát benne az értéket, a kincset. A tápiószelei
génbank 48 ezer különféle gabona és zöldségfélét tart fönn,
védett fajtaként. Nem adjuk el az örökségünket!
A
résztvevőket a helyi piaccal kapcsolatban is élénk
hozzászólásokra serkentő, jól sikerült rendezvény elsődleges
célja a hagyományteremtés és a közösségépítés volt,
valamint a paradicsomtermesztési tapasztalatok cseréjének
előmozdítása a gazdák, kiskert tulajdonosok és a helyi,
egészséges termékek iránt érdeklődők körében. A
tanácskozást, - amelynek folytatása várható a jövő év elején
- Dr. Vörös Mihály hívta össze és vezette le, a HÉLIA Szakmai
Műhely és PFB Piaci Szakmai Munkacsoport képviseletében.
Kapcsolódtak
a témához a helyi termelői piac létesítésére tett eddigi
kezdeményezések és konkrét előkészítő lépések, amelyekhez a
„Zárjuk rövidre! - az élelmiszer
lánckereskedelmet a HÉLIA alkalmazásával” című
mintaprojekt biztosítja a muníciót, a Vidékfejlesztési
Minisztérium és a Magyar Nemzeti
Vidékhálózat (MNVH) támogatásával és Dr. Vörös Mihály,
projektvezető irányításával.
Szerencsésen
kapcsolódik mindezekhez a társadalomban tudatosuló tény,
miszerint az egészség a legfőbb érték. Felértékelődött az
egészséges életmód, melynek egyik leglényegesebb pontja az
étkezés, az egészséges élelmiszerek fogyasztása. Az egészséges,
ízletes, vegyszermentes gyümölcsök, zöldségek, tojás, méz és
házi készítésű húsféleségek beszerezhetőségét
biztosíthatja majd a helyi termelői piac, ahol az ismert helyi
gazdák, helyben termett, vagy helyben feldolgozott termékeit
vehetjük meg, az üzletek sokszor bizonytalan eredetű, ki tudja
milyen módon előállított élelmiszerei helyett.
További
előnyt jelent egy helyi piac abban a tekintettben is, hogy a helyi
gazdáknak jut az élelmiszerre költött pénzünk jelentős része,
kiiktatva a nemzetközi lánckereskedelmet, s ez itt, helyben
munkahelyet és megélhetést jelent családoknak.
Mint
látjuk, a fóti gerezdes paradicsomnak, ha azt értékén kezeljük,
sok szerepe lehet azon túl is, hogy Fót hírnevét öregbíti.
Hasonló
témában folyt stúdióbeszélgetés az
Ózon Network TV-ben Mezőgazdasági
sokféleség címmel.
A
TV tanácskozás során Dr. Vörös Mihály mellett Kiss Csillával,
a Védegylet, és Baktay Borbálával a Növényi Diverzitás Központ
igazgatójával beszélhetett a műsorvezető. Az itt elhangzottak
szerint egyre nagyobb igény merül föl a tájfajtákhoz történő
visszatéréshez, annak ellenére, hogy világviszonylatban a
tájfajták 75 %-a már kiveszett. Ezek helyett a világot behálózó
mezőgazdasági óriáscégek által kifejlesztett és levédetett
fajtákat termeli és eszi az emberiség. Ezek ugyan sokat teremnek,
de a táp- és vitamintartalmuk változó. Komoly gond ezekkel az is,
hogy mivel a többségük hibrid, minden évben újra meg kell
vásárolni a magot az óriáscégektől, ami azoknak hatalmas üzlet,
míg a termelőnek tetemes kiadás, ami persze beépül az árba, s
ezáltal emeli azt.
A
tájfajták használatával a magvásárlás költsége
megtakarítható, s sokkal változatosabb és egészségesebb
ételekhez juthatunk.
A
tájfajták nemzeti örökségünk részei, ugyan úgy hungarikumok,
mint a szürke marha, a mangalica, vagy a kuvasz.
(A
TV tanácskozás megtekinthető a világhálón a
http://videa.hu/videok/nagyvilag/mezogazdasagi-sokfeleseg-lZTP5oyLR0mwxkpD
honlapon)
Fóti
termelői piac előkészítés
Adventi
Piac
A
leendő termelői piacnak kialakított helyszínen, a Shell kút
mögött, a novemberi Kamrafeltöltő Piaci Nap után most egy
Adventi Piaci Napot sikerült megrendezni 2012. december 16-án késő
délelőtt-kora délután.
Ismét
bebizonyosodott, hogy akad termelő, aki örül a lehetőségnek és
kitelepül, ugyan akkor bőven van érdeklődő, aki vásárolni is
akar itt, helyben, helyi termelőtől, ismerőstől, megbízható
minőséget.
A
karácsony közeledtével sokféle áru megjelent, a szokásos
zöldségen, gyümölcsféléken, mézen, kolbászon, savanyított
termékeken, sajt- és túróféléken túl még karácsonyi
ajándéknak való, művészi értéket képviselő dísztárgyakat
is lehetett vásárolni.
Dr.
Vörös Mihály, a második „piaci nap” főszervezője is
elégedetten nyilatkozott a látottak és tapasztaltak alapján.
Jelezte, hogy a későbbiekben is minőségi termékekkel érkező
eladókra számítanak majd, hiszen a cél nem „zsibvásár”,
hanem igazi helyi termelői piac beindítása Fóton.
Windhager
Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése